A füstbe ment tea

 

Ritka, mint a Lapsang Souchong

Itt most nem a Lapsang történetéről lesz szó, a legenda szerint ez lett volna az első fekete tea a világon (nem ez volt) és nem is a gyártásról és a terroirról, azt már 450 évvel ezelőtt elmeséltük itt, hanem egy különös új és sajnos véglegesnek tűnő jelenségről: a Lapsang Souchong tea égető hiányáról.

De mi az oka a Lapsang hiánynak?

Nemrégiben Adrian Chiles angol műsorvezető és újságíró írt arról, milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie, hogy kedvenc teájához jusson.

Harminc éven át szoktatta magát a különös ízhez, míg végképp függővé vált tőle, most viszont, miután sehogy sem sikerült teáját megszereznie, kénytelen volt beérnie egy doboz "Twinings’ Distinctively Smoky” teával, aminek létrejöttét a cég szómágusa szerint „az eredeti Lapsang inspirálta”.

A lapsang imitátor tea nem nyerte el a tetszését, Chiles, látva, hogy itt komolyabb ellátási nehézségekről van szó, ezen a ponton a leveles tea beszerzését is (!!) fontolóra vette. Nem tudhatta, hogy nem a járvány idején megszokott pánik, vagy a megnövekedett munkaerő költségek, de még nem is a megszakadt szállítási láncok okozták a Lapsang hiányát; a népszerű és autentikus, eredeti  tea valóban a kihalás szélére ért.

Eredete homályba vész

A Lapsang Souchong eredete a legnagyobb jóindulattal is homályos. Még a tea neve is kétértelmű. Sokáig úgy gondolták, hogy a Lapsang egy az európaiak által rákényszerített név (maga a souchong egy levélosztályt jelöl) és a tea igazi neve a mandarin  Zhengshan Xiaozhong. Ezzel szemben legújabban ( Prof. Ting Pang-hsin, Prof. Weldon South Coblin és Prof. Victor Mair nyomán  Steven D. Owyoung fordításában) a tea eredeti neve kantoni dialektusban  Lap Sangsouzung (爉生酥种),amit valószínűleg Lap Sangsouzhungnak ejtettek és a Nyugat így ismerhette meg, ami kantoniul azt jelenti: " tűzön sütött, friss és törékeny fajta, azaz frissen sütött, füstölt tea". Tongmu faluban Fujian hegyeinek mélyén a helyiek egy véletlen balesettel kötik össze a tea keletkezését.  A 17. században, miközben a Ming dinasztia épp látványosan összeomolni készült, egy csapat katona állt meg a faluban épp teaszedés idején. Ott azon nyomban lefoglalták a teagyártó épületeket, az ott dolgozókat rövid úton kitessékelték és kényelmes szállást rendeztek be maguknak a helységekben, ahol a tea már a földre terítve várta sorsát. A katonák a teával ágyaztak meg maguknak és másnap amikor elhagyták a falut, a helyiek meglepve látták, hogy  a visszamaradt tea, vélhetően a katonák testének melege miatt „megfeketedett”.  A reménytelennek tűnő helyzet megmentésére a katonák kivágtak néhány vörösfenyőt és nyílt tűzön megfüstölték a leveleket, hogy így tartósítsák. A sötét, füstös levelek nem ütötték meg a hazai piac szintjét, de sikerült eladniuk holland kereskedőknek, akik aztán legott továbbadták az angoloknak.

  Mindenki legnagyobb meglepetésére a britek bekapták a csalit, sőt hamarosan már a következő évre is előrendelést adtak le az eredeti ár két-háromszorosáért. A mesét szinte lehetetlen elválasztani a valóságtól, egy dolgot tudunk csak biztosan: a Lapsang azon kevés teák egyike, amelyik külföldön mindig népszerűbb volt, mint odahaza. Mindenesetre időközben különböző piaci igényeket kiszolgálva megannyi Lapsang-stílus és ízlés jött létre.  Mivel ennek a teának a fő ismertetőjegye a füstölés, ez gyakran arra sarkallja a gyártókat, hogy ha lehet, az íz és főleg az illat is duplán füstös legyen. Az obligát füstös reszelős tea jellemét csak a hozzáadott tej és cukor könnyítette, valószínűleg mi is ennek a teának köszönhetjük a máig érvényes árukapcsolást. A tea egyébként éppen Kínából kapta a legszigorúbb kritikákat, miszerint az íze inkább hasonlít a tábortűzhöz, mint egy teához. Más kérdés, hogy a kritikusok is ismerik és elismerik a tea eredetét: az igazi Lapsang Souchong egy mindössze 50 km2-es területről származik a Wuyi hegység immár Tongmu Természetvédelmi Területéről. Csakhogy a Wuyi teatermelői egy sokkal nagyobb jövedelemmel kecsegtető teával foglalkoznak mostanság. A 2010-es évek óta a Jin Jun Mei tea reputációja az egekbe nőtt a gazdag kínai oligarchák? vállalkozói réteg? menő fiatalok, hogy is nevezzem őket körében, s ehhez képest az olcsó füstös szegény Lapsang rokon szóba sem jöhet. Liang Tianmeng, aki egy helyi teavállalkozás tulajdonosa, azt mondja, hogy a hagyományos Lapsang most már a termelésének alig 30 %-át teszi ki, de regionális szinten ez már valószínűleg a 20 %-ot sem éri el. Több sem kellett hozzá, a közönségesebb, ám ritkábbá vált Lapsang ára is kilőtt. Egy jó minőségű Lapsang ára ma már 140 USD/Kg, miközben a derék Twinnings, csak hogy mindenkinek jusson, "ragaszkodva a minőséghez" még mindig 23 dollárért adná kilóját.

A mútban a Tongmu faluban gyártott Lapsang Souchong szinte csak külföldön kelt el – mondja Liang Tianxiong, Tiangmeng bátyja – de mióta megjelent a hasonló küllemű, füstöt sosem látott Jin Jun Mei 金骏眉, az export szinte teljesen leállt, mert a külföldiek nem hajlandóak elfogadni a megemelkedett árat. A Jin Jun Mei a nyolcvanas években jelent meg, épp mint a Lapsang drága, prémium füstmentes alternatívája. A fiatal vásárlóerőnek igazi védjegye lett a különleges, magas minőségű fekete teák fogyasztása, és ebben még mindig a Lapsang és leszármazottai viszik a prímet. Illetve vinnék, ha lenne.

Nem csak az emelkedő költségek fenyegetik a klasszikusnak számító fekete tea jövőjét. Még nagyobb fenyegetést jelent a Tongmu környéki vörösfenyő erdők ökoszisztémájának összeomlása. Márpedig a Lapsang saját, utánozhatatlan longán gyümölcsöt idéző, finoman füstölt karakterét épp ez a füstöléshez használt helyi vörösfenyő adja. A kínai vörösfenyőnek egyedi összetétele van, gyantájában a longifolén nevű triciklikus szeszkviterpén illóolajjal, innen a tea finoman gyantás felhangja. Valójában, ha igazi Lapsangot iszik, akkor nem füstöt, hanem ezt a finoman gyümölcsös gyantát kell éreznie. A tongmu vörösfenyő erdőket egy gombás betegség támadja, amitől pár hét leforgása alatt lábon állva száradnak ki. Ehhez járul még egy szintén a fákat megbetegítő fonálféreg invázió, ami megpecsételni látszik az ökoszisztéma életét. A helyi hatóságok 2020-tól a helyi erdők védelmében megtiltották a kínai vörösfenyő behozatalát és a helyi erdők vágását. A három legnagyobb teagyártónak alig maradt némi fenyő tartalékuk, amit a tea füstöléséhez használhattak, összességében megkérdőjelezve a hagyományos gyártási módszerek fenntartását. Elhangzott, hogy az erdőművelés rendes fenntartása is adhat némi faforrást a teagyártóknak, de a terület védelem alá helyezése véglegesen lezárta ezeket az egyébként is kétséges kerülőutakat.

Az igazi Lapsang három füstölési fázison esik át; a hervasztás, a szárítás és az újrasütés során, ennek eredményeképpen a finom gyümölcsös pörkölt aroma szinte beég a tea bőre alá. Az utánzat teákat már kész teán végzik, benedvesítik a leveleket, majd erősen füstölik, ami a felszínes ad erős füst aromát.  Végezetül az utánzatok utánzatait nem füstölik, henm füstaromával locsolják.

Kutatók lázasan dolgoznak a vörösfenyő helyettesítésén, vannak is biztató jelek, fenyőgyanta, terpentin, rosin és más alapanyagok keverésével, de a folyamat lassú és a helyi termelők azt mondják, hogy az eredeti ízt nemigen helyettesítheti semmilyen más alapanyag.

Az igazi lapsang öntete narancsszínű, finom, aromákkal teli, frissítő és hosszú.

Az új technológiával készített lapsang világos öntetű, citrusos, könnyed, aromás.

A hagyományos lapsangot gyártó vidéknek választani kellett a környezet megmentése és a tea hagyományos gyártási technológiájának fenntartása között és az előbbit választották.

Összességében tehát a Chiles által emlegetett ellátási problémák nem valószínű, hogy megoldódnak a közeljövőben, ezért jobb, ha mindenki megissza azt, amije maradt a Lapsangból.

 

 

Forrás

Adrian Chiles "It took me 30 years to learn to love lapsang souchong – but now it’s all gone horribly wrong"  The Guardian  2024. január 11.

Xiao Kunbing What’s Causing the Lapsang Souchong Tea Shortage?  2024. február 22.

Sixth Tone  Translator: David Ball; editor: Cai Yiwen.

The last farewell tea - traditional pine smoked Lapsang Souchong, the hard-to-reproduce "pine smoke aroma and longan soup"  Source: Looking at the economy from afar Finance-Sina